SZOBANÖVÉNY KISOKOS: SENECIO-K, A MI KEDVENC „BORSÓKÁINK”
Szobanövény kisokosunkban ezen a héten egy olyan növényt igyekszünk majd Nektek a lehető legjobb tudásunk szerint bemutatni, akiről időről időre sok kérdés érkezik Tőletek, ugyanis bár végtelenül bájos és aranyos, azért néha tud kellemetlen meglepetéseket okozni. Ő pedig nem más, mint a Senecio, azaz Borsóka, más néven Gyöngyfűzér. Nem tagadjuk, nekünk sem indult felhőtlenül a barátságunk vele, de ennek ellenére sem lennénk képesek lemondani róla soha! Ti se adjátok fel csak azért, mert egy-két borsószeme elszáradt. Inkább tartsatok velünk a következő sorokon keresztül, és járjuk körbe minden irányból, hogy mit tudunk a származásáról, mire érdemes figyelni a gondozása során annak érdekében, hogy a lehető legtovább boldog legyen, és általa mi is!
ÁLTALÁNOS BEMUTATKOZÁS
A szenéciók Dél-Afrikából származó pozsgás növények, és ebből már tudhatjuk is, hogy őket tényleg nem szabad „túlszeretnünk”, ami a locsolást illeti. Eredeti élőhelyükön szárazságtűrő talajtakaró növények, és többnyire sziklákon szétterülve találhatjuk meg őket. Képzeljétek csak el, milyen szép látványt nyújthatnak ezek az aranyos kis borsószemek a sziklasorokon fekve. Szobanövényként tartva egy polcról lelógatva, vagy függű kaspóba helyezve érvényesülnek a legjobban, mert ilyenkor a húsos, leveles hajtásaik gyönyörű gyöngyfűzérként hullnak alá. Ezek a kövér levélkék (legyenek kerekek, hosszúkásak, vagy épp delfin alakúak…, igen, delfin alakúak) sokkal tovább tudják magukban megtartani a vizet, ezért képesek ezek a növények a tartósan száraz időszakokat is túlélni a természetben.
Érdekesség: Biztosan észrevettétek már, hogy a bogyós leveleken van egy-egy áttetsző csík. Na, de mi lehet ez? Ez az „ablak” teszi lehetővé, hogy a fény a levél belsejébe is bejusson, ezáltal a lehető legtöbb napfényt el tudják nyelni a fotoszintézis során. Apró, fehér, pompomszerű virágai vannak, amiknek kellemes, fahéjra emlékeztető illata van. Akár egy hónapon át is nyílhatnak a virágai, és megfelelő körülmények mellett évente akár többször is újra virágozhat.
LEGISMERTEBB TÍPUSAI
A legismertebb, legkedveltebb fajtája a szenécióknak a Senecio rowleyanus (String of Pearls). Ő az igazi Borsóka, aki édes, kerekded leveleivel tényleg úgy fest, mintha több száz borsószemet fűztünk volna fel egymás után egy-egy láncra. Manapság már tarka verziója is előfordul, aminek fehér foltos, vagy akár teljesen fehér borsói is lehetnek. A Senecio herreianus (String of Beads) levelei már egy kicsit hosszúkásabbak, amik duci cseppekre hasonlítanak, és itt van még nekünk a Senecio radicans (String of Bananas) banán formájú leveleivel, a Senecio peregrinus (String of Dolphins), aminek láncairól delfinek lógnak alá és a Senecio purple flush (String of Pickles), aminek hosszúkás levelei mellett még élénk, lila színű szárai és apró sárga virágai adják a jellegzetességét.
MILYEN TALAJRA VAN SZÜKSÉGE?
Pozsgás növény lévén nagyon laza, jó vízáteresztő földre van szüksége. Használhatunk hozzá kertészetekben kapható speciális kaktusz földet, vagy az általános szobanövény virágföldhöz keverhetünk perlitet és homokot. A szenécióknak nem csak a szárai, de gyökerei is nagyon vékonyak, érzékenyek, ezáltal kifejezetten oda kell figyelnünk a locsolás mellett arra is, hogy milyen közegbe ültetjük őket. Ugyanis a túl sűrű, tömör földkeverék túlságosan is képes megtartani a vizet, ezáltal nagyon könnyen és nagyon hamar meg tudunk ágyazni a gyökér-, illetve a növényrothadásnak. Egy megfelelően laza keverékben viszont könnyen és biztonságosan tudnak terjeszkedni a kis gyökerei.
MENNYI FÉNYRE ÉS HŐRE VAN SZÜKSÉGE?
Mivel afrikai területekről származik, így fény- és melegkedvelő. Tavasztól őszig 21-26 °C között boldog igazán, míg a téli időszakban a hűvösebb, 13-15 °C közötti hőmérsékletet preferál. Mindenképpen igyekezzünk nagyon világos helyre, ablakba elhelyezni a növényünket, ahol sok-sok szórt fény éri. Nyáron ki is helyezhetjük a szabadba, pár órányi reggeli, késő délutáni közvetlen napsütés is az előnyére válhat, de a tűző naptól mindenképpen óvjuk, különben nagyon hamar összefonnyadnak, megégnek a borsószemek. Azért is érdemes őket egy ablakban fellógatott kaspóban tartani, mert így az aláomló láncait is teljes egészében éri majd a fény. Ha a levelek nem kapnak megfelelő mennyiségű fényt, például, ha egy ablakpárkányról lógva a hajtások végei egy fal mellett helyezkednek el, akkor egyre kisebb, vékonyabb levelek fognak fejlődni, majd idővel a szárak elvékonyodnak, és akár el is száradnak, elhalnak. Emellett arra is figyeljünk, hogy érzékeny a huzatra, így főleg a hidegebb hónapokban tegyük picit arrébb az ablakból, ha szellőztetünk.
HOGYAN ÉS MIKOR LOCSOLJUK?
Ahogy azt a fenti sorokban is említettük, a legfontosabb dolog a szenéciók gondozása során az, hogy nagyon körültekintően járjunk el a locsolásukat tekintve, ugyanis érzékenyek a túlöntözésre és gyökérrothadásra hajlamosak. Na, de honnan tudhatjuk, mikor érdemes őket locsolni? Egyrészről, ha a földjük már szinte teljesen kiszáradt, másrészről pedig a duci, lédús levelek fognak nekünk jelezni. Amíg feszesek, teltek, addig nem szükséges őket locsolni, viszont, amint elkezdenek ráncossá válni és összefonnyadni, akkor bizony ideje lesz egy fürdőnek. Felülről csak nagyon óvatosan öntözzük őket, ugyanis, ha túlzásba esünk, akkor túl nedves maradhat a föld felszíne, ami miatt a közvetlenül azon csücsülő borsószemek, illetve a szárak alsó részei nagyon könnyen elrohadhatnak. Vegyünk egy nagyobb tálat, amit feltöltünk vízzel, és ebbe állítsuk bele a növényünket az alul lyukas cserepében, amin keresztül a föld alulról meg tudja magát szívni vízzel, majd a vízből kiemelve ugyanezeken a lyukakon távozni is tud a felesleges nedvesség. Ilyenkor figyeljünk oda, hogy a szárakat, leveleket ne érje közvetlenül a víz (vagy csak pár frissítő másodpercig), úgyhogy amíg a vízben ül a növényünk, óvatosan csavarjuk fel a gyöngyfűzéreit. Az általános szobai páratartalom megfelelő neki, így alapvetően nincs szüksége extra párásításra, de ha néha óvatosan permetezünk rá egy kis vizet, azért nem fog haragudni, főleg a téli időszakban, amikor szárazabb a lakásban a levegő. Tápoldatozni elegendő tavasztól őszig, havonta egyszer-kétszer.
Tipp: Gondozásuk során sokat segíthet, ha agyagcserépbe ültetjük őket. Az agyag felszívja magába a nedvesség egy részét, és azt fokozatosan adagolja vissza a földbe, így sokkal könnyebben elkerülhető lesz a gyökérrothadás, mint ha műanyag cserepeket használunk.
HOGYAN TUDJUK A LEGEGYSZERŰBBEN SZAPORÍTANI?
Ha sikerül megteremtenünk számukra a megfelelő körülményeket, akkor nagyon szapora tud lenni, és nem győzzük majd visszavágni hosszú borsó láncait. Ne féljünk ettől, mert a visszavágott növényünk gyorsan tovább fog fejlődni, a levágott részeket pedig nagyon egyszerűen tovább tudjuk szaporítani. A szaporításhoz csípjünk le pár levélkét a szár alsó részéről, és így helyezzük vízbe a hajtást, vagy óvatosan dugjuk vissza az anyanövény földjébe, ezzel egy dúsabb összhatást kialakítva. Egy másik, talán még jobban kedvelt szaporítási módszer az, ha egy kis cserépnyi földet jó alaposan beáztatunk, és erre helyezzük a borsó láncokat. Ennél a megoldásnál az lesz a legfontosabb, hogy a föld felszínét mindig egy picit nedvesen tartsuk (amit könnyen biztosíthatunk egy kis kézi permetezővel), és pár hét után a hajtás több részéről is apró kis gyökerek fognak növekedni és bekúszni a földbe. Ha a gyökerek kifejlődtek, akkor térjünk át a megszokott locsolási szokásainkhoz, ahogyan a felnőtt szenéció növényünket is öntözzük.
Kicsivel több figyelmet igényelnek, mint például az előző cikkünkben bemutatott Filodendronok, de ha nem felejtjük el szuper laza kaktusz földbe ültetni, illetve nagyon óvatosan és körültekintően locsolni őket, akkor pár hónap alatt csodaszép borsó láncokat tudunk növeszteni, akik akár évente többször még édes kis virágokkal is megajándékozhatnak minket. Ne feledjétek, a húsos levélkék mindig jelezni fognak nekünk, ha szomjasak, vagy valami egyéb gondjuk van, szóval ne vegyétek le róluk a szemeteket!
Köszönjük szépen a cikket vendég bloggerünknek, Blaskó Flórának (@floramegafauna)!
