A szobanövények rabjai – 1. rész

Ezennel útjára indítunk egy Blog-sorozatot, melyben a teljesség igénye nélkül szobanövényeket szerető, a természet közelségéért rajongó embereket mutatunk be, növénygyűjteményeikkel együtt. Nagyon szerencsések vagyunk, mert közösségi oldalainknak hála, sok kedves ismeretségre tettünk szert az elmúlt években. Ezek kezdetben nővényvásárlással, tanács kéréssel, ötletcserével vagy egy szimpla like-kal indultak, végül plant friendship-pé fejlődtek. Ezeket a kapcsolatokat egy dolog működteti: a növények iránti szeretet. Így lettünk közösen a szobanövények rabjai.

De kik is azok, akik egy-egy növénygyűjtemény “mögött” állnak? Mert, bár az Insta-, Facebook-, és TikTok profilokon az otthoni, munkahelyi dzsungeltagok mindenki számára láthatóak, most a jungel vibe mögött meghúzódó embert szeretnénk bemutatni, megismerni. Hiszen ők azok, akik a növényekkel való együttélés értékes szellemiségét képviselik.

 

 

Első növénybarátunk Blaskó Flóra (@floramegafauna). Kapcsolatunk Lenkével, az Alocasia Calidorá-val kezdődött. Innentől pedig nem volt megállás.

⁃ Hány darab szobanövényed van jelenleg?

Most a kedvedért újraszámoltam, és az eredmény kettőszázhúsz darab növény, mindenféle méretben, fajtában, és akkor ehhez most nem adtam hozzá a kinti virágaimat. Ez egy megállíthatatlan szerelemhobbi, főleg, ha az ember már ráérzett arra is, hogy hogyan lehet saját kezűleg szaporítani a kis zöld barátainkat otthon. Csodás sikerélmény!

 

⁃ Emlékszel melyik volt a dzsungeled legelső növénye?

Az első növényeim ajándékok voltak, mint például Orchideák, amik épphogy életben maradtak nálam. Akkoriban még nem is értettem, mi a szöszért kapok ilyen „nehéz” virágokat. Meg úgy alapból növényeket. Plusz, volt egy-két Dracaénánk, amit a párom mentett meg a régi irodájukból. De az első növény, ami tényleg általam került haza, az két icipici Pénzelevelű Pilea volt. Megjegyzem, ők is azért, mert a párom nézett róluk egy youtube videót, és nagyon beleszerettem a jópofa külsejükbe.

⁃ Honnan ered a növények iránti szereteted? Nagymama, nagynéni, szüleid?

Ez egy érdekes kérdés, mert a családomban senki sem tart túl sok növényt otthon, szóval a zöld iránti szeretetem nem is a szoba-, kertinövényekkel kezdődött, hanem magával a természettel. Kiskoromban rengeteget jártunk túrázni, bicózni a szüleimmel. Akkor még nem is nagyon fogtam fel, mi is vesz körül, egyszerűen csak jó volt kint lenni.

Ami pedig a szobanövényeket illeti, nos, ez a szeretetem a párommal kezdődött, igen. Ő alkalomadtán a vállalkozása kapcsán részt vesz virág-/növénykiállításokon, és két-három évvel ezelőtt úgy jött haza egy ilyen hollandiai eseményről, hogy többszáz fotót készített nekem arról, milyen eszméletlen hangulatos növényfalakat látott, az igazi dzsungel hangulat jegyében. Onnantól kezdve egyre több youtube videót néztünk különböző növényekről és lakberendezési ötletekről, hogy inspirációt nyerjünk arra az időre, ha majd egyszer lesz egy saját otthonunk, amit saját kedvünk és ízlésünk szerint alakíthatunk.

 

⁃ Emlékszel, hogy mi volt az a kattanás, ami elindította a növénygyűjtögetést?

Az én igazi, személyes növénygyűjtögetésem a kertünkkel kezdődött. Tavaly márciusban, amikor beüötött a Covid, és minket teljes home office-ra ítéltek, fogtuk a cókmókjainkat, és a párommal leköltöztünk Mórra, abba a házba, amelyben régen az egyik nagypapája élt. A telkünkön van egy egész nagy szőlő, és emellé kialakítottunk egy veteményest is. Azt tudni kell, hogy IMÁDJUK a paradicsomot, viszont őt ugye palántázni kell, mielőtt kikerül végleges helyére a fagyok elmúltával.

Nekünk még hónapokig nem volt befejezve a konyhánk, úgyhogy egész tavasszal sörpadokból álló tornyok vettek körül itthon minket, amiken körülbelül háromszáz darab pici cserépben nevelgettük a kis paradicsomokat, illetve paprikákat. Mivel én voltam itthon már akkor is, a locsolás az én feladatom volt. Naponta kétszer. Amíg ki nem bújtak az első hajtások, addig szigorúan spriccnis üvegből spricceltem őket, mind a háromszázukat, nehogy a túl erős vízsugár kimossa a kis magokat. Szóval, egy nap alatt hatszázszor spricceltem, majd locsoltam. Szívből utáltam!:D

Hosszú hetekig nyoma sem volt semmi életnek, csak az „üres” virágföldet spriccelgettem napi kétszer. Na, és hogy mikor volt a kattanás. Amikor elkezdtek kibújni az első kis levélkék. Majd mind a háromszáz, egyszerre. Ekkor kattant be valami a fejemben, illetve a szívemben, hogy ők mind azért dugták ki végre valahára a kis fejüket, hogy megmutassák magukat, és megköszönjék nekem a rengeteg locsolást. Majd jött a kiültetés, a nyár, az igazi kerti oázis.

Világéletemben panellakó voltam, semmi közöm nem volt a kerti eszközökhöz, feladatokhoz. Rengeteget bosszankodtam eleinte, nem tudtam használni semmit, nem tudtam semminek sem a nevét, arcon lőttem magam a slaggal, elestem a borsók kusza hálójában. Végül, szinte minden szabadidőmben kint voltam, és imádtam! Újra megtaláltam magam, és végre elkezdtem felfogni, értékelni mindazt, ami körülvesz!

De jött az ősz, és szépen lassan vége lett a kerti szezonnak. Ekkor már nem volt megállás, tudtam, nincs mese, el kell kezdenem bent a házban is kialakítani, bővíteni a mi kis zöld oázisunkat.

 

 

⁃ Kezdőként mivel birkóztál meg a legnehezebben a növényápolás terén? Esetleg még most is van, ami nehézséget okoz?                                 

Két fő dolog volt, amivel kezdőként nagyon nehéz volt megbarátkoznom. Az első, hogy úgymond nulla tapasztalattal talán nem a „legnehezebb” növényfajokkal kellett volna kezdenem. Ráadásul utána sem jártam, honnan származnak, és azt sem tudtam, meg tudom-e teremteni a számukra ideális feltételeket.

A második, hogy megértsem és elfogadjam, a „túlszeretéssel”, azaz például a túllocsolással lehet a legkönnyebben kinyírni szegényeket.

Manapság, ami még mindig nehézséget okoz – így kétszáz növénnyel körülvéve – a megelőzés és az időbeosztás. A rendszeres ellenőrző körút, hogy időben észrevegyem a kártevőket, reagálni tudjak a jelzéseikre. De egy növény-naptár vezetése, akár csak a telefonomban is, csodákra képes.

⁃ Hogyan telik Nálad egy átlagos növényápolós nap? Mennyi idődet veszi igénybe?

Mivel ma már egy több százas csapatról beszélünk, egy idő után teljesen elengedtem azt, hogy egy nap alatt ejtsek meg mindent, azaz: a locsolást, a levéltörölgetést, a párásítást, esetleg az átültetést. Ennek ellenére nálam is szokott lenni egy-egy nap, amikor kimondottan végigjárom a lakás minden szegletét, és megvizsgálok mindenkit. Mindenkit meglocsolok, aki szomjas, ilyenkor vágom le az elhalt, vagy beteg leveleket, illetve emelem ki a tömegből, és helyezem karanténba egy másik szobába azokat, akiken valamiféle kártevőt vettem észre. Ilyenkor őket még külön lekezelem a neem olajas-mosogatószeres kotyvasztással, amit pár percig állni hagyok rajtuk, majd jó alaposan áttörlöm őket. Hogy ez mennyi időt vesz igénybe? Három órát hetente egyszer. Emellett minden nap akad olyan egyed, akinél észreveszem, hogy poros, átültetésre szorul, és persze a nagy növényápolós naptól eltérően locsolást igényel.

 

 

⁃ Hogyan oldod meg a kiruccanós nyarat?

Idén nyáron volt az eddigi leghosszabb távollétem a növényeimtől úgy, hogy nem volt senki, aki átugrott volna félidőben egy gyors locsolásra. Izgultam is, hogy majd mi vár itthon, de jelentem, a kétszázból kettő baby növényke purcant csak ki, akiket persze nagyon sajnáltam, de legalább 198 túlélte.

Az alábbiakat teszem egy nyaralás előtt:

1. Mindenkit, aki ablakban ül, leveszek az ablakból, de legalábbis a napos oldalról, hogy ne perzselje őket az erős, közvetett fény.
2. Összecsoportosítom őket, amennyire csak tudom, hogy ezzel is egy kis plussz párát nyújtsanak egymásnak.
3. Jól lezuhanyzom, meglocsolom őket, de persze arra figyelve, hogy továbbra se üljenek vízben.
4. Azokat, akik nagyon nagy víz-/páraigényűek, egy jó nagy, átlátszó tároló dobozba szoktam helyezni. Ilyeneket bármelyik nagyobb barkácsáruházban/lakberendezési áruházban be lehet szerezni. Ennek a tárolódoboznak az aljára pár centiméter vastagon agyaggolyót öntök, majd felöntöm vízzel, hogy szinte (DE NEM TELJESEN) ellepje azokat. Majd erre helyezem rá a már meglocsolt növényeket úgy, hogy csak az alul lyukacsos műanyagcserepükben vannak, tehát a dísz kaspóikból kiszedem őket. Majd mielőtt elmegyek, ráhelyezem a dobozra a tetejét, de nem csukom le, hanem résnyire nyitva hagyom, hogy azért tudjon cserélődni a levegő. Ezzel a módszerrel a nagy víz-, és páraigényű növényeimet sem kellett féltenem attól, hogy kiszáradnak a hosszú távollétem alatt. Aztán persze, amikor hazaérek, egy óriási ellenőrzést, locsolást tartok.

 

 

⁃ Hogyan készülsz a télre?

Olyan szerencsés vagyok (vagyis a növényeim :D), hogy a házunknak minden oldalról vannak ablakai, így télen is igyekszem őket úgy elhelyezni a szobákban, hogy mindenkinek megfelelő mennyiségű napfény jusson a túléléshez. Mert a legtöbbeknél ilyenkor csak a túlélés számít, nemdebár?

Persze, azért odafigyelek pár dologra a hideg idő beköszöntével: 

1. Figyelek arra, hogy a radiátorok körül ne maradjanak növények, csak akkor, ha nem éri őket közvetlenül a ki-, felszálló száraz, meleg levegő.                                2. A szellőztetést sokkal figyelmesebben intézem, hiszen ilyenkor pár extra perc is végzetes lehet.
3. A locsolást sokkal visszafogodtabban végzem el, mert ilyenkor ezzel tudunk a legtöbbet ártani, megalapozva a gyökérrothadást és a gombás betegségeket.
4. Nem nagyon ületetem át őket télen, akkor sem, ha valaki már kezd kilógni a cserepéből. Ilyenkor már a legtöbb növényünk a pihenő időszakát éli, és nem jó őket megbolygatni. Csak akkor ültetgetek, ha valaki tényleg kimondottan azért kiált.
5. Ilyenkor a fűtés miatt sokkal szárazabb a levegő, és emiatt igyekszem fokozottabban párásítani. Például úgy, hogy agyagolyókat teszek egy tálcára, felöntöm vízzel, és erre helyezem az érzékenyebb növényeimet a kaspóikban, így a párolgó víz egyfajta extra párásításul szolgál számukra. Személy szerint nem vagyok nagy párásító gép fan, mert nagyon allergiás és asztmára hajlamos vagyok, ezeknek nem tesz jót a párás levegő, főleg, ha nem tisztítjuk ki akár napi szinten a gépünket.

 

⁃ Melyik fajta növény, illetve milyen típusú növény a legkedvesebb számodra?

Természetesen nekem is nagy kedvencem a Könnyezőpálma, hisz minden levele maga a csoda a saját kis lyukacsosságával, szeldeltségével. Nagyon könnyű szaporítani, egszerűen gondozható, megbocsájtó, ha megfeledkezünk róla, és hát egy lakásdzsungelnek szerintem elhanyagolhatatlan eleme!

De emellett személyes kedvenceim az Elefántfülek, főleg óriás méretben! Piciként még elég sok kihívást tudnak jelenteni, viszont nagyobb korukra sokkal erősebbek, ellenállóbbak lesznek, és a nagy leveleikkel szintén csodásan mutatnak minden helyiségben. Rengeteg féle árnyalatban, hullámos levélszéllel, vagy épp világító, neon erezettel is előfordulnak, egyszerűen nem tudok velük betelni.

A méretes gyűjteményemből még kiemelném a String of Hearts, illetve String of Pearls futónövényeket is, akiket nagyon szeretek szaporítani, majd a kis babyket egy makramés mini kaspóval lelógatni a gerendákról. A icipici szív alakú levelekért és a kis borsókákért teljesen odavagyok!

 

 

⁃ Melyik növénnyel tudod azonosítani magadat a leginkább?

Ahogy azt az előző kérdésnél is említettem, a legnagyobb kedvenceim az Elefántfülek. Számomra tényleg ezek az óriások jelentik az igazi trópusi dzsungel érzetet. Az elefántokat amúgy is nagyon szeretem, legyen az egy kiegészítő, egy kis szobor, kép, egy Dumbó lenyomatós Disney póló. És hogy miért? Úgy születtem, hogy picit elállnak a füleim, de szerencsére úgy neveltek fel, hogy egyáltalán nem emlékszem arra, hogy ez zavart volna. Felnőtt koromra ráadásul ez átfordult egy vicces oldalra, amikor is persze célirányosan elefántos kiegészítőket kaptam. Minek az embernek ellenség, ha vannak barátai, ugye? De legalább az elefántok iránti szeretetem miatt (is) lettem akkora szerelmese a csodás Elefántfüleknek is!

 

 

⁃ Te az a típus vagy, aki megrémül, ha lát egy-két elsárgult levelet, élősködőt? Vagy éppen ellenkezőleg, kihívást látsz a helyzetben?

Igyekszem nem megijedni ilyen esetekben, hanem megkeresni és megoldani a problémát! Nem nagyon adom fel, csak ha már tényleg menthetetlen szegény növény, és szinte már maga sétál ki a házból, hogy vége van. Arra törekszem, hogy felelősséget vállaljak mindenért velük kapcsolatban. Tehát, ha olyan telhetetlen vagyok, hogy még télen is online rendelek növényeket, emiatt pedig a hidegben utazva megfáznak, megbetegszenek, akkor nem kezdek el mérgelődni, hanem igenis belátom, hogy ezt a rizikót vállalnom kell. Ha igazán jó szülei szeretnénk lenni a növényeinknek, akkor azt nagyon fontos szem előtt tartanunk, ha egy elsárgult, vagy beteg levelet látunk, az azért van, mert valami nem jó szegényeknek és segítségért kiáltanak. Folyamatosan szemmel kell tartanunk őket, és rendszeresen járőrözni felettük, hogy időben észrevehessük, ha bajuk van és a lehető leghamarabb tudjunk nekik segíteni!

 

⁃ Másoknak mit tanácsolsz, ilyen esetekben milyen tényezőket vegyenek számításba? Hogyan segíthetnek a legrövidebb távon a növényeiken?

Ahogy fentebb is említettem, mindig az az elsődleges és legfontosabb, hogy rendszeresen ellenőrizzük a növényeinket, hogy időben elcsíphessük a baj okozóját. Ma már telis tele van az internet jobbnál jobb cikkekkel, blogokkal, vagy akár Instagram profilokkal, ahol rengeteg szuper és hasznos dolgot olvashatunk és tanulhatunk másoktól.

De mindemellett tisztában kell lennünk azzal, hogy a mi otthonunk, a növényeink elrendezése milyen, illetve őszintén magunkba kell néznünk és kielemezni a növénygondozási szokásainkat, hogy rájöhessünk, nálunk csúszott-e el valahol a dolog, vagy pedig minden stimmel, és valószínűleg kívülről hozott be valami nyavalyát az új, zöld barátunk.

Ha levélhullásról, -sárgulásról beszélünk, akkor valószínüleg a túl-, vagy éppen alulöntözés lesz majd a hunyó. Talán ez az, amit a legkönnyebben korrigálhatunk locsolási szokásaink megváltoztatásával.

De, ha egy kártevőről beszélünk, például a fránya tripszről, akkor viszont kőkemény munka állhat előttünk. Ilyenkor a legeslegfontosabb a beteg növény azonnali kiemelése és elkülönítése a többiektől, nehogy tovább terjedjen másokra is. Majd pedig jöhet az akár napi szintű kezelés (például neem olaj-organikus mosogatószer-víz keverékével) egészen addig, amíg az utolsó nyomokat is eltűntettük. Ez sajnos akár a teljes levélzet visszavágásába és hónapokba is telhet, de amíg a növényünk gyökérzete egészséges és akár csak egy picike szárkezdeményünk is maradt, addig ne aggódjunk, mert türelemmel és odaadással még csodás újjászületés tanúi lehetünk!

 

 

⁃ Tudom, hogy nem csak egy benti dzsungelt, hanem egy Csodakertet is gondoztok a pároddal. Mesélnél erről? Mekkora területen zajlik a növények gondozása? Milyen típusú zöldségek, gyümölcsök, virágok kaptak itt helyet?

Igen, ez így van! Ugye tavaly márciusban költöztünk le vidékre, és vettük át első körben a szőlő gondozását, ezt követően alakítottuk ki a veteményesünket is. A szőlő maga talán nincs is egy hektár, de azért bőven van vele dolog, de ennek gondozása és feldolgozása férfimunka, úgyhogy ezt megnyerte magának a párom.

A szőlő mellett van pár gyümölcsfánk, és hát, a csoda veteményesünk, amit viszont már nagyrészt én dédelgetek nap mint nap. Idén nagyjából százötven négyzetméteren gazdálkodtunk, amiből negyven négyzetméter egy fóliasátor, ebben nagyrészt különféle paradicsomokat és paprikákat nevelünk, a kinti részen pedig tökfélék, uborka, borsó, padlizsán, répák, édesburgonya, retek, hagymák, saláták, cékla és fűszernövények szoktak sorakozni. A párom családjának volt korábban egy csodaszép bio farmja, ahol rengeteg gyönyörű és ínycsiklandozó finomságot termesztettek, szóval a legjobbaktól tanulhattam.

Számomra pedig, akinek ilyen élményben korábban sosem volt része, maga a csoda, hogy egy pici magból, amit én tuszkolok bele a földbe februárban, nyáron már a saját lecsómat ehetem. Hihetetlen hálás vagyok ezért nap mint nap! Amivel egy picit (nagyon) el vagyok maradva, az a virágoskert kialakítása. Idén is beszereztem pár évelő növénykét, de sajnos olyan sok időt és energiát elvett / elvesz a veteményes, szőlő és a benti kétszázhúsz növény, hogy a kinti dísznövényekből csak az igazi túlélők maradtak meg, mint azok az évelők, pozsgások, amiket a Ti csodás kertészetetekből is kaptam! De nem adom fel, jövőre újra nekiesek ennek a projektnek, hogy még színesebb, illatosabb legyen a kertünk!

 

 

 

 

⁃ Milyen érzéseket, életszemléletet ad Neked a növényekkel való foglalatosság, együttélés?

Alapvetően egy elég pörgős, aktív ember vagyok, aki mindig zizeg, csinál valamit, vagy ha épp mégsem, akkor tervez, szervez, gondolkodik. Igen, még lefekvéskor is az ágyban. Korábban – a növények előtt -, ha ki akartam kapcsolni, akkor is aktívan tettem ezt, konditeremben, akár heti hatszor is. Ez a fajta aktív kikapcs is nagyon jó, de inkább stresszlevezetésül szolgált, tudatosan. Viszont a növények körül sertepertélve tapasztaltam meg igazán, hogy milyen is az igazi mindfulness, flow-élmény, amikor is teljesen megszűnik tér és idő, a gondolataim kitisztulnak, a pulzusom lelassul és csak az adott pillanatra, feladatra figyelek, legyen az a levelek törölgetése, vagy épp szaporítás. A konditermi edzések után inkább felpörögtem, míg a növényekkel foglalkozva teljesen megnyugszom. Higgadtabb leszek, összeszedettebb és sokkal jobban koncentrálok mindenre. Nagyon szeretem őket fotózni is, ami egy másik hobbim, illetve csak egy bögre kávéval a kezemben rájuk bambulni, és sokszor azon kapom magam, hogy egyszer csak elkezdek mosolyogni, csak úgy.

 

 

⁃ Van-e/vannak-e olyan növény(ek), legyen az szoba-, vagy kerti növény, ami abszolút wish-list?

Sokat gondolkodtam ezen a kérdésen, és szerettem volna rábökni egy növényre, de képtelenség. A kívánságok általában időszakosan tőrnek elő, valahogy mindig beleszeretek egybe, ami aztán beköltözik a fejembe és nem hagy nyugodni. Ezek nem feltétlenül drága, ritka növények, amikre sokszor ránézni sem merünk, nehogy bajuk essen, hanem néha egy Szobafutóka, vagy egy Pálma, esetleg egy Pletyka. De az is biztos, hogy ami úgy kezdődik, hogy Alokázia, Filodendron, abból minden jöhet, ahogy Pálmákból is.

A kerttel kapcsolatban nagy álmom, hogy egyszer majd nagy Hortenzia és Rododendron bokraim legyenek, illetve nagyon szeretnék majd az angol kertekhez hasonlóan különböző színű és formájú virágokból kis csoportosulásokat kialakítani. Na, meg a Levendulából sohasem elég!

 

⁃ Volt-e valamilyen extrém és/vagy vicces sztorid a növényeiddel kapcsolatban? Esetleg egy kedves családi emléked, ami összefonódik a növényekkel?

A saját növényeimmel kapcsolatban nem jut eszembe kifejezetten extrém / vicces sztori, de az első növényekkel kapcsolatos emlékem egészen pici koromból való, nem lehettem több három, négy évesnél. Egy kedves családi ismerősünknél voltunk, akik szintén gyűjtötték a növényeket. Amíg a szülők beszélgettek, addig én felfedező útra indultam a lakásban, de két perc múlva zokogva rohantam vissza nagyjából kétszáz tüskével a tenyeremben. Ugyanis a növénygyűjtemény nagyrészt kaktuszokból állt, akikkel én akkor találkoztam életemben először, és gondoltam, jól megsimogatom a jópofa fejüket. Apukámék hosszú órákon keresztül szedegették nagyítóval és szemöldökcsipesszel a miniatűr tüskéket a kezemből. Sosem felejtem el.

 

⁃ Mivel bíztatnád azokat, akik még csak messziről figyelik a növényeket, de már érzik a bizsergést?

Legfőképp azzal, hogy ne féljenek! Sok embertől hallottam már, hogy azért nem merik megvenni azt a bizonyos első növényt, vagy belekezdeni egy nagyobb gyűjtögetésbe, mert félnek tőle, hogy nem tudják életben tartani szegényeket. Én a növények által rengeteg csodás embert ismertem meg szerte a világon, akiktől tudtam tanulni, vagy néha csak együtt nevettünk a bakijainkon.

Ha még csak most ismerkedsz a növényekkel, ne félj, bármikor fordulhatsz hozzám is, ahogy a többi növényszerető barátomhoz, legyen szó életed első kaktuszáról, vagy egy bonyolultabb növényről, amivel meggyűlik a bajod! Mi mindig a legnagyobb boldogsággal várunk egy kis beszélgetésre!

Azt azért mindenképp érdemes szem előtt tartani, még mielőtt bármilyen növényt is viszünk haza, hogy arra kell törekednünk, minél inkább az eredeti élőhely mérten kellene kialakítanunk a helyét az otthonunkban. Ez legtöbbször tropikál körülményeket jelent, azaz magasabb páratartalmat, sok fényt, szóval ha tudjuk, hogy ezeket nem fogjuk tudni nekik biztosítani, akkor ne kezdjük a gyűjtögetést Elefántfülekkel, hanem egyszerűbb jószágokkal, amikből nagy örömünkre ugyanúgy széles a választék!

 

 

⁃ Milyen tuti bevált Plant hack tippjeid vannak?

Jaj, az én legkedvesebb tippem, amit előszeretettel használok, az agyaggyolyó, másnéven LECA. Ezeket az agyaggolyókat lehet használni szaporításnál, mint hidrokultúrás megoldás. Amikor a növényünket nem egy összetett földkeverékben neveljük, hanem tápoldatos vízzel átítatott, beáztatott agyaggolyókban. Ez manapság már eléggé elterjedt módszer. Én egyelőre csak a nagyon magas páraigényű növényeimet (például Zebralevelek) szoktam ebben tartani, mert esetükben elég gyorsan kiszáradnak a levélszélek, a golyóbisok pedig növelik a párát körülöttük.

A kis baby növényeimet is szeretem ilyen közegben tartani, mert ők ugyebár sokkal gyakoribb locsolást igényelnek, viszont az agyaggolyós megoldással tovább tudom őket nedvesen és párásan tartani.

A LECA golyókat szoktam bevetni akkor is, amikor hosszabb időre elutazom, hiszen ilyenkor is prímán helytállnak a cserepek alatt heverve, párologtatva.

Aztán, ami apróságnak tűnik, viszont rendkívül sokat segít, hogy a hasonló méretű-, és igényű növényeimet igyekszem egy kupacban tartani, így a locsolás, a gondozás is sokkal gördülékenyebben és gyorsabban megy. Egy többszázas gyűjtemény esetében ez tényleg sokat számít.

 

Flórának (@floramegafauna) nagyon szépen köszönjük az értékes válaszokat, egy igazi öröm-projekt volt!