A Camellia sinensis vad típusa Asszámtól Dél-Kínáig megtalálható, főleg trópusi éghajlaton. Örökzöld, fagytűrő cserje.

A teanövények fává nőnek (akár 15 méter magasra), ha zavartalanul fejlődhetnek. A művelt növényeket derékmagasságban metszik, így könnyedén szedhető. Két változata ismert a kicsi-leveles kínai változat(C sinensisek sinensis) és az nagy-leveles Assamese növény.

Kizárólag a feldolgozás módja határozza meg, hogy a levelekből fekete, vagy zöld tea készül-e.

Szépséges, illatos virágait októbertől februárig folyamatosan hozza. Télen kevés szobanövény virágzik, ezért is különleges.

A cserje egyedül a huzatra érzékeny, könnyen megfázik.

Rendszeres locsolást igényel, de nem szabad hagyni, hogy álljon a pangó vízben.

Szeptemberben kaphat egy kis tápoldatot. Heti egyszer, majd októberben – novemberben havi egyszer. De decembertől tavaszig ne adj neki, csak locsold.

Fun fact:

Így készíts teát a saját teacserjéd (legyen legalább 3 éves) leveleiből:

a leszedett felső, fiatal tealeveleket napon kell fonnyasztani 15-30 percig,
majd egy felhevített wok serpenyőben forgatni, sütni 4-6 percig (zsiradék nélkül),
majd kis golyókat gyúrni belőle, hogy a nedvesség távozzon,
ezután a golyókat szétszedve, konyharuhára kiterítve, további egy napig szárítsuk szobahőmérsékleten,
másnap már fogyaszthatod is saját teádat.

Van egy egyszerűbb módszer is: a tea cserjének gyönyörű, fehér virága van, sárga középpel, amit érdemes leszedni és teát készíteni belőle. Illatos, nyugtató, édeskés aromájú teája van a virágoknak.

Érdekesség:

a legenda szerint kb. 5000 ezer évvel ezelőtt Szen Nung kínai császár forrásban lévő ivóvizébe pár illatos levelet sodort a szellő, ez volt az első tea,
Linné, svéd természettudós először Thea sinensis-nek nevezte a növényt (1753-ban), majd aztán megváltoztatta két alfajra, amelyeknek a Thea bohea és Thea viridis neveket adta.