A Maranta fascinator eredeti élőhelye Dél-Amerika esőerdeiben rejtőzik.
Külseje nagyon hasonló egyes zebralevél (Calathea) fajokéhoz, melyek szintén a nyílgyökérfélék családjának mutatós levéldísznövényei.
A nyílgyökér levelei nagyméretűek és mintásak, a különféle változatok mintázata eltérő.
Világos, de nem tűző, napos helyen érzi magát legjobban. Melegigényes, ezért olyan világos helyet keressünk számára, ahol egész évben legalább 18 fokos a hőmérséklet.
Tavasszal és nyáron rendszeresen öntözzük, mivel vízigényes, télen kevesebb vizet adjunk neki. Tavasszal és nyáron kéthetente tápoldatozhatjuk is, ősszel és télen hagyjuk el a tápoldatozást.
Eredeti élőhelyéből adódóan nagyon szereti a párás környezetet, ezért érdemes leveleit lágy vízzel permetezni.
Ha a földje elhasználódott, esetleg kinőtte a cserepét, akkor tavasszal ültessük át.
Túlságosan napos helyen kifakulhatnak a levelei, míg hűvös helyen tartva, levélelhalás jelentkezhet.
Este, mikor csökken a fény intenzitása, levelei felemelkednek, összesodródnak kicsit, egymásra hajolnak, egy összekulcsolt kézre hasonlítva. Emiatt hívják még „Imádkozó növény”-nek is.
